Országutisok Miskolcon és Borsodban

[Statler]

Sziasztok!Most regisztráltam erre az oldalra és örülök neki hogy sok hasonló érdeklődésű emberrel lehet megvitatni sok-sok dolgot.Engem is érdekelne a közös bringázás mert csak egyedül tudok edzeni és jó lenne kipróbálni magam mások mellett is.Vetett már fel valaki olyasmit hogy klubot alakítani,csapatot amivel különböző amatör versenyeken el lehetne indulni?

várom az érdeklődőket!

Vannak itt emberek szép számmal, akik indulnak mindenféle versenyeken időnként. Általában az adott verseny topikjánál szokott összeverődni a csapat. De van itt egyesületi csapattag is, pl. az alanti képen.

[jannusz]

Mámma életem egyik legjobb (hangulatú) versenyén vettem részt. Az egész úgy kezdődött, hogy hétvégére nem volt semmi lehetőség a versenynaptár szerint. Ajjaj, én meg kivételesen szabad vagyok ez így nem jó. Edzeni nem szeretek, nézzünk inkább valami jó versenyt! Meg is találtam: Robinson kupa terepverseny Nyíregyházán, szimpi, de mivel hála a magasságosnak, nincs montim (sikerült eladni), ciklóval halmozottan hátrányos helyzetű lennék. Ezt azért még inkább átgondolom, szombat délután elmegyek egy 90-es körre a Bükkbe. Közben bejön egy újabb lehetőség, Városi bajnokság Szécsény, amit már tavaly is néztem, most alaposabban. Salgótarjáni rendezés (ami nálam egyenlő a Smädny Mnych sörrel, bármikor megiszom), szóval ott a helyem. Szécsény nincs közel ( értitek, Kozel haha), későn is indulok, de odaérek kb 40 perccel a rajt előtt, ez elég a nevezéshez, és egy rövid bemelegítéshez. Rajtnál a nógrási nagyágyúk, gyorsan felmérve az erőviszonyokat a 6. helyre jó vagyok. De én nem ezért jöttem, én dobogón akarok állni. A páya a történelmi belvárosban kialakított, több derékszögű és éles kanyarból álló, de mindössze 700 méteres kör, ami önmagában sem lett volna egyszerű, de a viacolor térkőburkolat, és a csiki-csuki kimondottan küzdelmessé tette a versenyt. Az országúti bringámmal indultam (jövőre a cyclo-cross géppel fogok), amire a Schwalbe által szponzorált csapatok macskaköves versenyeken használt Durano gumiját szereltem, biztonságosan 25-ös méretben. Ez jó döntés volt.  Rajt után az első néhány körben szokás szerint próbálok hátulról előrefurakodni, közben felmérem az ellenfeleket. A szenior, 35 év fölötti korosztály most kivételesen nem ellenfél, mindet leszakítottam, büszke is vagyok magamra. Ó jee. Néhány kör után 5-en maradtunk elől, aztán 4-en. Ami önmagában nem lenne baj, most azonban igen, mivel rajtam kívül 4 balassagyarmati versenyző volt az élbolyban, és ők ezt kíméletlenül ki is használták. Nekem egyedül más célom nem lehetett, mint a lehetséges ellenfelek leszakítása. A 4-ből egyet sikerült, a másik három viszont kíméletlenül megdolgozott, és még a szerencse is melléjük állt. Történt ugyanis az egyik körben, amikor a vonatban a 4. helyen haladtam, az előttem levő Reitinger Gábor olyan rosszul vette a célegyenes utáni flikkflakkot, hogy keresztbe állt előttem, 0-ra fékezésre kényszerítve engem (kérdésemre, hogy ez ugye direkt volt, a válasz neeeem). A másik kettő, Béla Attila magyar bajnok és Szász Viktor Ironman abban a pillanatban belószolt (lásd szleng), Rejszinek jobban sikerült a kigyorsítás, én meg reménytelenün leszakadtam róluk. Pár kört még kapaszkodtam, de be kellet látnom, hogy nemn érek fel rájuk. Innentől elveimmel ellentétesen védekeztem, és arra figyeltem, hogy ne érjen fel senki hátulról, valamint a lekörözöttek se vegyék vissza az átkozott körüket. Mert megpróbálták. Ha a végéig együtt maradunk 4-en, úgy érzem, talán lesprinteltem volna Viktort, de így el kell ismernem, hogy nagyon jól csinálták a balassagyarmatiak. Jutott hát a 4. hely, ami számomra a 2. után a legrosszabb, ugyanis a második majdnem nyert, a 4. majdnem dobogós. A pálya tökéletesen biztosítva volt, a zártpályás versenyek előnye, hogy a szurkolók biztatása végig hallatszik, itt 100%-os volt. Pulzusmérőt szerencsére nem vettem fel
Össszegezve az elmúlt évek tapasztalatát, amely versenyeken szeretnék indulni a jövőben, rendezők:
Frantisek Pitko, Bögöly, Bálna, PistatóthRozsnyó, Jan Jung, Kisgalya. Továbbá szeretnék olyan versenyeket rendezni, ahol sajnálom, hogy nem indulhatok.

[Cadex]

Ez olyan jó kis beszámoló volt! Teljesen beleéltem magam!

Nézd úgy a 4. helyet, hogy Te vagy az ELSŐ, aki nem dobogós. 

Gratulálok!

És a Víg Barát nekem is a kedvencem. 

[Rawen]

Csatlakoznék az előttem szólóhoz!
Gratula!  

[Bogyó Peti]

Szép volt, gratula!

[jannusz]

A Gemersky Pohár mai fordulóján egyedül képviseltem csapatunk színeit. A penzum előzetesen 44 km lett volna, de a rendezők döntése értelmében 2 kört, 88 km-t kellett teljesíteni, ugyanis addigra fő meg a gulyás. A verseny elején alaposan meglepődtem, hogy milyen jól tartom magam, többször forgattunk bele a 60 km/h-ba. Ehhez nyílván megfelelő szélviszonyok is kellenek, de ez a tempó nekem már félelmetes volt belülről. 30 km után volt az első emelkedő (rövid, de meredek), itt le is akadtam az elejéről sokadmagammal. Röviddel utána következett még egy bucka, még itt is látótávolságban volt az élboly, de határozottan távolodtak. Összebandáztam 3 szlovák pretyekáréval, a döglött sorban már nincsenek etnikai ellentétek. Nagy egyetértésben kezdtük a gyors egymásutánban harmadik emelkedőt, ekkor egy félreérthetetlen szisszenő hang hasított a levegőbe. A 25% esély itt elég volt, direkt ezért tettem fel új gumit, nehogy lelukadjak, mégis megtörtént. Egy diófa árnyékában megjavítottam, aztán begurultam a célba, nekem eddig tartott a verseny, második körre már nem volt értelme kimenni. A helyezést nem sajnálom, mert nem lett volna valami fényes, de fejlődés szempontjából 90 versenykilométer hasznomra vált volna. Majd máskor. Sör-sör-sztrapacska-sör így is volt, nem mentem hiába.